Bőrszakadások

Egészen a közelmúltig az egészségügyi közösség nagyrészt figyelmen kívül hagyta, és elhanyagolta a bőrszakadásokkal járó jelentős klinikai terhet és a kapcsolódó magas költségeket, ami azt jelenti, hogy a bőrszakadásokat felületesen kutatták, dokumentálták és kezelték. A közelmúltban azonban elkezdtek több figyelmet fordítani a bőrszakadásra, amit tükröz a Skin Tear Advisory Panel (ISTAP) létrehozása és a továbbfejlesztett sebápoló kötszerek rendelkezésre állása.

Az ISTAP a következőképpen határozza meg a bőrszakadást: „Olyan seb, amelyet nyíróhatás, súrlódás és/vagy tompa erő okoz, ami a bőrrétegek leválását eredményezi és amely lehet részleges vastagságú (az epidermisz dermiszről történő leválása) vagy teljes vastagságúak (az epidermisz és a dermisz leválása az alattuk lévő struktúrákról).”  

A bőrszakadások rendszerint egyenetlen szélűek, szabálytalan alakúak, a legtöbb esetben fájdalmasak és lassan gyógyulnak.

Etiológia

Bár a bőrszakadás valamennyi egészségügyi környezetben előfordulhat, leggyakrabban idős betegeknél (65 éves kor felett), akár otthon, kórházban, akár hosszú távú gondozás során vagy nyugdíjas otthonokban találkozhatunk vele .

A bőrszakadás leggyakoribb anatómiai előfordulási helyei: a karok (48%), az alsó lábszárak (40%) és a kezek (12%). Lehetséges etiológiai tényezők a tompa traumát is beleértve például a tárgyaknak ütközés (44%), a mindennapi életben végzett tevékenységekkel kapcsolatos traumák (20%) és az esések (12%) . Az idős egyének egyszerűen hajlamosabbak a kritikus vagy krónikus állapot, vagy akár a nem szándékos durva kezelés miatt bekövetkező bőrszakadásokra . Sok betegnek többszörös bőrszakadása van  . A bőrszakadások körülbelül 50%-a főként nőkön, az alkar külső oldalán található .

Nem sok olyan tanulmány áll rendelkezésre amely az újszülöttek körében tapasztalható előfordulási gyakoriság mértékét írja le annak ellenére, hogy a bőrszakadás gyakori jelenség a népesség ezen részénél  , a gyermekgyógyászati kezelésben részesülő populációban vagy a sürgősségi ellátásban részt vevő betegeknél (kivéve a gondozóotthonokból származó betegeket). Bőrszakadások előfordulnak olyan, előrehaladott stádiumú súlyos betegségen szenvedő betegeknél is, akik palliatív ellátásban részesülnek  , valamint a vakok és gyengén látók számára fenntartott gondozóotthonokban .

Kockázati tényezők

Az időskorban bekövetkező bőrszakadás kockázati tényezői közül sok még mindig ismeretlen, azonban a következő hat tényező előre jelezhető a bőrszakadás kialakulásában :

• Zúzódás
• Senile purpura
• Vérömleny
• Bizonyosság egy korábban meggyógyult bőrszakadásról
• Ödéma
• Saját testhelyzete önálló megváltoztatásához szükséges képesség hiánya

A bőrtulajdonságok előrejelezhetik az idős betegek bőrszakadásainak kialakulását. Azon kockázati tényezők, amelyek felett lehet bizonyos mértékű ellenőrzés, beleértve   :

• Áthelyezés és esések
• Nem megfelelő táplálkozás
• Sok gyógyszer szedése
• Segédeszközök használata
• Harisnyák felhelyezése és eltávolítása
• Pólya vagy kötszer eltávolítása
• Vérvétel
• Művégtagok
• Bőr tisztítószerek

Újszülötteknél a bőrszakadás kockázati tényezői elsősorban az orvosi életmentő eszközöknek a koraszülöttek bőréhez való rögzítésével kapcsolatosak, ami vékony és rendkívül törékeny. Az utolsó ragasztós termék használata renkíül fontos, mivel a dermisz és az epidermisz közötti kohézió lecsökkent, ami így kisebb lehet, mint az epidermisz és a ragasztóanyag közötti kötés , ez pedig az epidermisz leválásához vezet a ragasztó eltávolítása során, vagyis a bőr elszakad.

Bőrfelszakadás kezelése

Az ISTAP bőrszakadás eszközkészletét azért fejlesztették ki, hogy lehetővé tegye az egészségügyi szakemberek számára egy szisztematikus megközelítés alkalmazását a bőrszakadások megelőzése, kezelése és ellátása érdekében . 

A kötszerek szerepe a sebszakadások kezelésében

A bőrszakadások kulcsfontosságú ápolási prioritásai a sebek megfelelő felmérése, besorolása és kezelése, a szövődmények elkerülése és a legmegfelelőbb kötszer kiválasztása, amely elősegíti a leggyorsabb gyógyulás számára kedvező terápiás, zavartalan környezet kialakítását. Rendkívül fontos olyan kötszert kiválasztani, amely lehetővé teszi a nedves sebgyógyulást, pecsétet létrehozva a seb szélei körül, hogy meggátolja a szivárgást és minimalizálja a macerációt. Mindeközben tekintettel van a környező bőr törékeny jellegére . Olyan nedvesség-visszatartó kötszerek ajánlottak, amelyek különféle formákban és méretekben állnak rendelkezésre, beleértve a hálóból, a szilikonból, az akrilhabból, a hidrogélből, a kálcium-alginátból és a hidrofiber-szálból készült kötszereket . A bőr leválásának elkerülése érdekében kerülni kell az agresszív ragasztóanyagokat a bőrszakadások kezelésére alkalmazott kötszereknél   .

A betegek igényeivel kapcsolatban ideális esetben elegendő lenne egy rövid kórházi tartózkodás a lehető legnagyobb kényelemben és a seb lehető legkisebb traumájával a bőrszakadás gyógyulása során .

Egészség-gazdaságtan

A cianoakrilát bőrvédő anyag használata megtakarításokat biztosít a csökkentett kötszerköltségek és a felhasználási idő tekintetében a naponta petrolátummal impregnált gézzel szemben, valamint pozitívan befolyásolja a munkaerő- és erőforrás-felhasználást  . A cianoakrilát kötszer használata 32,74 USD-ról 11,19 USD-ra csökkenti a bőrápoló kezelés költségeit. A betegeket gondozó ápolók nagy megelégedettséget mutattak a cianoakrilát kötszerrel kapcsolatosan, megjegyezve, hogy könnyű volt használni, könnyű volt elérni a bőrszakadást, és kevesebb kötéscserére volt szükség .

A kötszer-ragasztó és annak a szarurétegre gyakorolt hatása egészség-gazdaságtani szempontból kulcsfontosságú, különösen az ISTAP azon ajánlásaival kapcsolatban, amelyek szerint nem szabad erős ragasztót alkalmazni    . Miközben a szilikon szalagok és más fejlett gyógyászati ragasztók magasabb kezdeti beszerzési árral rendelkezhetnek a hagyományos ragasztókhoz képest, „gyengédségük” előnye a bőr épségének megőrzése, ezáltal elkerülve a hagyományos szalagok által okozott bőrkárosodásokkal járó pénzügyi költségeket  .